Ezen a héten, most nagyon hisztis voltam, ráadásul nem tudom mi ütött belém, egyszerűen MINDENBŐL elegem van, és utálom a karácsonyt. Kedd este inkább bezárkóztam, aztán sírva röhögtem magamon, hogy mekkora egy idióta vagyok. Aztán szerdán nem is tudtam menni suliba. Utána meg úgy ahogy elvoltam, ma egész jó kedvem volt, de teljesen kész vagyok, kb nincs kedvem élni.
De, hogy valami pozitív is legyen a bejegyzésben, elárulom, hogy szerdán suli helyett bevásárolni voltunk anyummal és öcsémmel, és visszacseréltük egyik kedvenc cipőmet, mert kiderült, hogy nem szuperál megfelelően a talpa. Cserébe pedig megkaptam életem első Converse cipőjét. *w* Nem vagyok nagy fanja a márkának, szeirntem értelmetlenül drága, viszont nagyon kényelmes és nem fázik a lábam... Vásárlás után pedig ebédeltünk. Finom pizza volt az én menümön, meg Burger Kinges brownie (mert anyumék mást ettek) Awwwww... még most is nyáladzom xD
Csütörtökön már mentem suliba, és osztálytársaim rögtön azzal kezdték, hogy infotanárunk hiányolt engem. Leginkább csak halványan mosolyogtam az ezzel kapcsolódó megjegyzéseken. :D Az infotanár is olyan nagy forma, imádom a beszólásait, szóval én is sajnáltam, hogy nem mentem szerdán. (Fájt a torkom, és nem mellesleg el is aludtam xD)
Egyre jobban szeretem a kínai szakkört. Annyira aranyos a tanár, hogy imádom xD És nagyon tetszettek neki, hogy minden osztálynak van tablója, és milyen jó látni a régebbi generációkat. Gondoltam rá, hogy megmutatom anyumat, aztán úgy döntöttem, hogy mégse, mert úgysem érdekli... Bár ki tudja? Ahogy néztem, és mikor beszéltem is vele, úgy tűnt , hogy kb nincs olyan, ami ne érdekelné.
Azon gondolkoztam ahogy így tanulunk kínait, és betekintést nyerünk a gondolkodásukba, hogy mennyire optimisták. Kár, hogy az optimizmus szinte teljesen kiveszett a magyarokból. Annyira egy csalódott ország vagyunk, annyira sok balszerencse ért minket már nagyon régóta. Pedig büszkék lehetnénk, hogy milyen jó volt még mielőtt elkezdődött ez a "hanyatlásos" folyamat. Egy héttel ezelőtt néztünk egy filmet '56-tal kapcsolatban. Rohadtul dühít, ami akkor zajlott. Még így is, hogy nem éltem át, és keveset tudok.
Karácsonyra már kész vagyok egy ajándékkal, egyet meg már megvettem. Egyetlen jó dolog a karácsonyban látni az emberek arcát, ha örülnek. Most komolyan mondom, szinte csak ez vigasztal abban, hogy mennyire nem szeretem ezt az ünnepet. A többi ajándékhoz is már megvannak az alapanyagok kb 90%-ban, szóval most hétvégén nekiállok elkészíteni mindent.
Megcsináltam egy memét DA-ra, és ahhoz képest, hogy mennyire összecsaptam, egészen tetszik. xD
Akatsuki meme by ~UzumakiVicky on deviantART
Holnap valószínűleg megnézem apummal a kiállítást a C3-as pályamunkákból, hátha benne lesz az alkotásom, ami előző bejegyzésben megtekinthető. Kedden akartam volna elmenni a társasággal, de úgy általában senkit sem érdekel, hogy mit szeretnék, vagy nem figyelnek rám. Úgy az egész világ kb.
Ha túlleszek a karácsonyon, végre jön a várva várt utazás Lillához! *w* Ha minden igaz akkor már 27-én leutazom és ott töltöm a szilvesztert is. :D Egyre izgatottabb vagyok, ahogy közeledik a dátum!
Amúgy sorry a depresszív megjegyzéseimért xD Na jó éjszakát!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése